NEKED MI JUT ESZEDBE, HA EZT A SZÓT LÁTOD:
RUNLOVERS
AZ ALLRYS CSAPATA FONTOSNAK TARTOTTA, HOGY TERMÉKEIKKEL AZOKAT AZ AMATŐR SPORTOLÓKAT IS MEGSZÓLÍTSA, AKIKNEK NEM KIFEJEZETTEN A FOLYAMATOS VERSENYZÉS A CÉLJUK, HANEM A MOZGÁS SZERETETE.
ISMERJÉTEK MEG BAJUSZ ORSI ÉS PINTENICS GYŐZŐ TÖRTÉNETÉT:
16 év fallabda után kiszabadultam a természetbe.
Futok lassan már 7 éve. Ebből 6 éve terepen, ahova a férjem csábított el.
Nem, nem olvadnak rólam a kilók, amióta futok. Persze sokat alakult a testem. Mivel állandó súly problémákkal küzdök, és a teljesítményemet is szeretném növelni, megkerestem MacPherson Évát és segítséget kértem tőle. Az Allrys termékeiről tőle hallottam először.
Abszolút hobbi futóként persze próbálkoztam már gélekkel, de egyikkel sem estem szerelembe. Tucat ízük van, édes és túl sok(k). Aztán kipróbáltam az Allrys termékeket. Emlékszem a zöldet ettem először egy hosszú futás alkalmával. Az íze és állaga mellbevágó volt (pozitív értelemben). Végül az áfonyás lett a kedvencem, a rizsdarabkák miatt imádom.
Nem vagyok már csitri, nem állok versenyeken dobogón, nem hajszolom az eredményeket, „csupán” élvezni szeretném a mozgást, futást és természetet. Mégis fontos, hogy mivel frissítek egy-egy hosszabb (20km feletti) futás alatt. Nekem az Allrys rendhagyó ízei beváltak, már csak ezt használom.
Pintenics Győző vagyok, akkor születtem, amikor az első olyan műholdat pályára állították, amely feladata az volt, hogy a világon először üzembe helyezték a GPS szolgáltatást, ami az alapja volt a mostani sportórák helymeghatározó rendszerének.
Szóval születésemkor minden adott volt és kellő motivációt adott a világ, hogy a természet útjait felfedezzem, de ezzel akkor még várni kellett. Szüleim és tágabb családom adták meg az első löketet azzal, hogy sokat kirándultunk legtöbbször a betyárok hazájában, a Bakonyban. Mire középiskolás lettem az aktív testmozgás az életem része lett a röplabda által Győrben, a Jedlikben. S ez el is kísért jó pár éven keresztül. Majd jött egy hosszú szünet és egy borongós októberi végi napon 2016-ban az elsô futásnál tört meg a jég. Akkor a mérleg: 3,86 km volt, s az utazás elkezdődött….
Legyen forró nyár, -13 C fokos téli hajnal, szakadó eső… megyek és megélem minden kilométerét a futásnak. Mára már az aszfaltos futások csak a kötelező tréningek vagy éppenséggel üzleti utak alkalmával “gyors városnéző futások” és nagy ritkán amolyan állapotfelmérő futásként van benne a mindennapokban. Az út mindig a hegyre, az erdőbe visz. A terepfutás az, ami teljesen kikapcsol (amikor érezni a fák, az ázott avar illatát, hallani a gördülő kövek hangját, felfedezni a vadállatok látványát).
Multinál dolgozva egyfajta kihívás a kihívásban, hogy az edzésekre, „én időre” hogyan jusson idő. Egyfajta mindennapi logisztikai feladat, kihívás. A testmozgás számomra önmagam legyőzése, a természet, hegyek tisztelete, egyfajta megújulás. Nem gondolom magam se amatőr élsportolónak, se profi hobbi futónak, csak futok, mert a flow érzés megtalálása egyfajta egyensúlyt ad. Nem a kilométereket számlálom, csak azt tartom szem előtt, hogy a kellő fittség meglegyen az ultrázáshoz.
2019 májusában futottam életem első terep maratonját, s egy hónappal később az első ultrámat. Az elmúlt 3,5 évben 15 ultrát abszolváltam, köztük az eddigi leghosszabb 105 km-t. Számomra ez az érzés az, amikor a negyedik dimenzió, mint tényező megszűnik, s önmagamból “kilépve” (mint a mozivásznon, amikor a megállított schnitt egy másik szemszögből életre kel), szemlélem a megállított mozgó világot.
Feleségemmel gyakran futunk együtt, amolyan közös hobbi, kint lenni a szabad levegőn, felfedezni a természetet, s gyakran barátainkkal is szervezzük az utazásainkat. Így született meg a RUNLOVERS.
Beszámolóikat az alábbi közösségi oldalakon folyamatosan nyomon követheted:
